A projekt kezdeményezője és kivitelezője a RNP Romsilva - Kovásznai Erdészeti Igazgatóság a CovAlpin együttműködésével

Fenyő (Abies alba)

Morfológiai leírás és biológiai jellemzők

Őshonos fajok, első vagy második méretű, a fenyő gyakran eléri a 40 m magasságot és az 1 m átmérőt. A szakirodalomban 54 méteres fenyőfák találhatók a Penteleu hegyről.

A gyökeresedés jellemzően forgós, de idővel elveszíti forgáspontját, és az oldalgyökerek mélyen a talajba hatolnak, ami meghatározza a szél hatásával szembeni nagy ellenállást.

.Kérge sokáig zöldesszürke sima, fiatalon gyantazsákos

A fa puha

Többféle felhasználása van: építőfa, bútor, cellulóz, gyufa, rezonanciafa

Levelei 2-3 cm-esek, hegyesek, lineárisan szélesek

elöl fényes sötétzöld, hátul 2 fehéres sztómacsíkkal

Kitartóak, 6-15 évig kitartanak, száradás után sokáig a fákon tartják, ezért a fenyő téli faként ajánlott.

Élettartam akár 800 év.

A jegenyefenyő azon fajok közé tartozik, amelyek nagyon igényesek a szezonális viszonyokra: az európai terület határait a magas páratartalom és a késői fagyok iránti érzékenység szabja meg. Romániában a lucfenyő után a fenyő a második legfontosabb tűlevelű faj, amely az ország erdős területének 5%-át foglalja el. Jól képviselteti magát a Keleti-Kárpátokban, 400-1200 m tengerszint feletti magasságban, bükkkel és lucfenyővel keveredve vagy tiszta állományokban.

A facsemeték nem bírják a szárazságot, a késői fagyokat, a túlzott téli fagyokat, a hideg és száraz szelet, ami általános szabályként azt diktálja, hogy a jegenyefenyő regenerációja csak a masszívum alatt történjen; a facsemeték 40-50 évig ellenállnak az árnyékolásnak, és az ezt követő fény hatására a növekedés aktiválódik.

A fenyő temperamentumát a tiszafa után a 2. helyen álló árnyalat jelzi. 

Gazdasági és ökológiai jelentősége és felhasználása

A fenyő minőségi faanyagú, de gyengébb a lucfenyőnél. A fenyő tannint, de különösen gyantát termel, a fiatal kérgéből „Strassburg gyantát” vonnak ki.

A fenyő nagyon jó edafikus javító, mind az alom, mind a gyökérrendszer talaj „megmunkáló” képessége révén. És végül, de nem utolsósorban, ennek a fajnak a fái az ellenállás elemét képezik a ligetekben, a szél útjában.

Ültethető egyedül, csoportosan, parkokba sorba rendezve.

Previous slide
Next slide